Target Europe, Szófia, 2002

Ray Bevan, walesi lelkipásztor azt kérdezte a hallgatóitól az egyik müncheni pásztorkonferencián: „Mikor fordult veled elő utoljára, hogy először csináltál valamit?” Nekünk, zúgó szeleseknek, gyakran eszünkbe jut ez a kérdés és általában azt feleljük rá: „Most.” 2002 szeptemberének végén megint életünkben először csináltunk néhány dolgot: először utaztunk kelet felé keresztény konferenciára. Ez is mutatja, hogy változnak az idők Isten naptárján: régebben mindent nyugatról hoztunk (még mindig van mit), ma pedig kelet felé is történnek figyelemre méltó dolgok. A magyar egyház talán 2001 őszén hallott először George Bakalov, többek részéről apostolnak tekintett szolgáló közösségéről, a Breakthrough (Áttörés) Gyülekezetről, Hannoverben, ahol George Bakalov egy délelőtti igehirdetést tartott, megvilágítva az érem másik, poszt-kommunista oldalát a főleg nyugatról érkezett szolgálók ellenpontjaként. Ez a 2002 szeptemberi rendezvény a Target Europe („A célpont: Európa”) fedőnevű stratégiai imamozgalom konferenciája volt, amely a 40/70-es Ablak európai részét öleli fel. Célja az ébredés szellemi akadályainak elmozdítása földrészünkön. Elsősorban a balkáni országoknak szólt ez az összejövetel, de velünk együtt három közép-európai ország is képviseltette magát. Összességében 23 ország hívői voltak jelen. Nem is csoda, hiszen egyikünk sem sziget az óceánban, mindenki sorsa összefügg a többiekével, ami velük történik, az valahol ránk is hat. Ennek a tudata hatotta át az egészet. Több ország képviselői megszólaltak egy olyan találkozón, amelyre a különböző országokból jelen lévő lelkészeket, szolgálatvezetőket és misszionáriusokat hívták össze. Például mi is elmondhattuk, mit cselekszik Isten Magyarországon. (Mi a Zúgó Szél ébredési jellegű kiadványairól számoltunk be, Nyeste Ferenc, az Evangéliumi Pünkösdi Közösség akkor kb. 300 csoportból álló, országos imahálózatának vezetője pedig a magyarországi imamozgalmakról szólt.) Többször előfordult, hogy valamelyik ország képviselői bűnbánattal kértek bocsánatot a hazájuk nevében egy másik országtól olyan bűnök miatt, amelyeket egy korábbi nemzedékük követett el a másik ellen. Kölcsönös bűnbocsánat, egymás megáldása és próféciák következtek ilyenkor, és éreztük, hogy történik a történelem, változik a helyzet a levegőégben, és készülődnek a széles körű ébredés feltételei. Az előadásokat apostoli és prófétai szolgálatban álló testvérek és testvérnők vezették, akik a régiónkra alkalmazva tanítottak az ébredés hogyanjáról és mikéntjéről. Úgy tűnik, hogy Isten az egyház kormányzását visszahelyezi az első századi alapokra. Szó esett az új borostömlő szükségességéről: arról, hogy az egyház szerkezetét – általában véve – át kell alakítani olyanná, amely képes befogadni az ébredéssel együtt járó gyors változásokat, pl. a hirtelen létszám növekedést, és amely kész arra, hogy foglalkozzon a rengeteg csecsemővel, és tanítvánnyá képezze őket. A dicsőítés tüzes volt. Többször szolgáltak különböző, George Bakalov felügyelete alatt álló, bolgár gyülekezetekből meghívott dicsőítő csoportok azonos tűzzel és lendülettel. Nem nagyon zavart minket, hogy nem értettünk mindent. Az utolsó estén úrvacsorát vettünk, megpecsételve azt a szövetséget, amit a jelenlévők, hazájuk keresztényei nevében, kötöttek egymással. Ez azt jelentette, hogy szeretjük és elfogadjuk egymást, nem fogunk megvetően nyilatkozni más nemzetekről, közös, mennyei állampolgárságunkat előbbre valónak tekintjük földi hovatartozásunknál, és együtt fogunk munkálkodni Európa ébredéséért! Ebben a keretben nyugatnak és keletnek, északnak és délnek kölcsönösen szüksége van egymásra. Találjuk meg a helyünket Isten tervében, szánjuk rá magunkat a kitartó engedelmességre; akkor elkerülhetetlen a győzelem! A városban a legtöbb ház külseje szomorú, lemállott róluk a festék, de sok a zöldellő fa. A konferenciát valószínűleg a leginkább karbantartott épületben, a Nemzeti Kultúrpalotában tartották, amelyben könnyű lett volna eltévedni. Vidáman utazgattunk a kb. tíz, nagy liftben. Érdekes volt, hogy az épületben is több helyen és a városban is szobrokon, domborműveken, többször megjelent a város névadója, Szófia, a bölcsesség istennője, de hisszük, hogy e konferencia után a mögötte lévő szellemi erő befolyása radikálisan csökkent, és rövidesen teret ad az Evangélium erejének. Mindannyian megerősödve tértünk haza. Szívünk vágya, hogy Budapesten is legyenek ilyen erősek a gyülekezetek, amelyeket apostoli és prófétai szolgálati ajándékok vezetnek, amelyek között teljes a Szellem egysége és amelyekben a hívők nemre, fajra, korra és bőrszínre való tekintet nélkül, közösen építik Isten országát, hogy átalakulhasson ez a város, ez az ország, ez a kontinens… ez a világ! Ez a 40/70-es Ablak üzenete.